Elment hát. Már egy hete, de igen nehezen teszem túl rajta magamat.
Nem régóta ismertem és nem is személyesen.
De életemben egyszer kezet akartam rázni vele! Látni akartam szemtől-szemben. Ezt nem is tudatosítottam egészen addig, míg el nem tűnt és ez a tudatalatti vágy hirtelen felerősödött, felszínre bukkant. Mint egy vészriadó, megszólalt, hogy most valami fontostól foszt meg a sors... és most nagyon szomorú vagyok.
Az Ő hatására (is) kezdtünk el a hegymászással foglalkozni. Úgy reménykedtünk! Úgy aggódtunk már korábban is! Látni lehetett, hogy az esetében “addig jár a korsó a kútra...” De azt hittük, hogy ez csak majd a K2 (meg)mászásánál lesz kockázat! Erre itt van, bumm...
Igen, K2. Találgattuk feleségemmel, hogy vajon mi lesz a következő cél? Mert kétség nem férhetett hozzá, hogy lesz ilyen. Meglesz neki mint a 14! Nagyon drukkoltam, hogy meglegyen, első magyarként.
Csak tíz lett. “Csak”. Én már egy után is ujjonganék!
Motivált ez az ember. Motiválni fog most már örökké. Nehezen találtam szavakat arra, hogy miért követtem egyre szorosabban a cselekedeteit. Nehezen találtam a szavakat akkor is, mikor bejelentették, eltűnt. Volt bennem egyfajta megérzés a természetével kapcsolatban, hogy hogyan képes magából kicsikarni ezeket a hihetetlen teljesítményeket. Önmagunkkal szemben nincs kegyelem, igaz?
Sokmindent nem értek és valószínűleg sokmindenre nem kapok választ.
Nem értem miért kellett 24 órás mászás után este hatkor elérni a csúcsot. Nem értem miért kellett az Alpok összes négyezrese után rögtön ezt a méltóságteljes hegyet választani. De nem is firtatom. Ez pontosan erről szól, a saját felelősségről és a vele járó szabadságról. Vagy fordítva, kinek hogy tetszik.
Nem értem miért kell egy csomó még laikusnak se nevezhető egyénnek farbookon és blogokon hülyeségeket kommentelni. Tízmillió szakértő ismét. Könyörgöm! Először tájékozódjatok!
Nem értem miért kellett a csúcs elérése után egy órával már a Wikipédián is frissíteni az eredményeinek listáját. Haragudtam ezért nagyon! Számomra ez annyira baljóslatú volt! Hiszen a bejelentés pillanatában lehetett tudni, hogy óriási veszélyben vannak! Már a 4. tábor kényszerű alacsonyabbra választásánál látszott, hogy az erőfeszítés emberfeletti lesz.
Nem baj ha nem értem. Csak fáj ez így. El sem akarom képzelni micsoda fájdalom lehet a családnak! Fogadják részvétemet!
Álljon itt a lista, hanyagul, csak tényként kezelve.
1990 - Elbrus
1991 - Khan Tengri, Pobeda peak
1993 - Lenin Peak
1994 - Pamír hegység beli Pik 4, Korzsenyevszkaja, Kommunizmus csúcs, egy névtelen csúcs a Pamírban
1995 - Ogre kísérlet, 7000 méter elérése
1996 - Csomolungma, két kísérlet, 8300 méter elérése
1997 - Satopanth déli oldala, 7050 méter elérése
1999 - Ganalo, Nanga Parbat, új útvonalon, egyedül
2000 - Distaghil Sar, új útvonalon
2001 - Aconcagua
2002 - Csomolungma
2003 - Gasherbrum I kísérlet új útvonalon, 8000 méter elérése, Gasherbrum II
2004 - Kilimanjaro
2005 - K2 kísérlet, 8300 méter elérése
2006 - Dhaulagiri
2007 - Gasherbrum I, Broad Peak
2008 - Makalu
2009 - Manaszlu
2010 - Cso-oju kísérlet, 7100 méter elérése műlábbal
2011 - Lhoce, műlábbal
2012 - Annapurna I kísérlet, 7400 méter elérése, műlábbal
2013 - Kancsendzönga, műlábbal
A hegy pedig... nem gonosz. Közömbös, esetleg. Nem törődik apró teremtményekkel és úgy tesz ahogy fenséges mivolta épp megkívánja.
Nyugodj békében!
